2014. december 20., szombat

Birtokon az olasz meg a bíróság?

Eljött az ősz, de előtte még jött egy nő, aki az előző bérlő sirámaival érkezett. Azt állította ugyanis, hogy miattunk tönkremegy a hatvan fős tehenészet, s többezer tehenet le kell vágni, meg a hígtrágyát sem tudják hova tenni, mert ez a szerencsétlen -nem is magyar, hanem olasz - tulajdonos, elvesztette a kilencszáz hektárjának két harmadát, s milyen jó lenne, ha meg tudnánk ezt vele beszélni, mert ez egy olyan rendes család.
Annyit már tudtunk róla, hogy az összes, környéken található állami földet ő bérli, lezár hátsó föld utakat, késsel fenyegetőzik az önkormányzaton, de szerencsére még nem volt dolgunk vele. Mostanáig.

A nő folyamatosan hívogatott, rimánkodott, hogy találkozzunk már velük, s végül Zsolti úgy döntött, hogy beszélget velük. Az olasz a hígtrágyájával jött továbbra is, meg ő akarta művelni az általunk megnyertet is, pedig Zsolti felvázolta neki, hogy több hektár zöldségest és gyümölcsöst vállaltunk, nem kizárólag takarmányt és gabonanövényeket készülünk termeszteni. 
Egy ismerősünk szerint arra játszott, hogy beleegyezzünk, s utána rohant volna felnyomni minket, hogy visszavegyék a földet, s ő megszerezhesse.
Lényeg a lényeg, nem egyeztem bele semmibe, hiszen az én  nevemen a föld, és megérkezett az ősz, meg a levelek. No nem a fáról hulló, sárguló, hanem a papír alapú, postással érkező borítékos fajta. Lajos küldte. Azóta is így hívjuk. Az olasz nevében írt, amolyan hadba szólító levél volt, hogy fogjuk már fel, hogy ez nem a mi földünk, hanem az olaszé, mert neki előhaszonbérleti joga van és kész. Aztán jött a bírósági levél is, miszerint pereli az államot és engem, meg hét társamat, akik pofátlan módon elnyertük az ő földjét, azt a bizonyos két harmadot, amiről korábban már meséltem.
Huh, mondom, Lajos most rajtakapott,s fenyeget, ennek fele sem tréfa. Alattomos módon elorroztam érvényes pályázatommal, ügyfele államtól bérelt hatszáz hektárjából majdnem 33-at, annak is a leghomokosabb részét, s emiatt csődbe megy a több ezres tehenészet, hatvan embernek nem lesz munkája, sőt még egy Pécs környéki tejüzem is sok embert kell elbocsásson, mert én meggondolatlan módon pályázni merészeltem, s még nyertem is ezekből a földekből. Ugyanis egyre több levél jött. Mindenki írt. Sírtak a dolgozók, az olasz falujának alpolgármestere, a felvásárló, még a főállatorvos asszonyt is bevonták, miszerint én a későbbi bárminemű állattartásommal veszélyeztetni fogom a több ezer tehenet. Hiszen szinte szomszédok vagyunk.
 Magyarországon pedig egyre kevesebb a tejet adó tehén, tudhattam meg, s a felvásárló tejfeldolgozó nem fog találni még egy ilyen csodálatos beszállítót, ha én tönkreteszem őt az érvényes földpályázatommal.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lehetek valaha ennyi ember szemében, a 33 hektárommal. Mert Lajos komolyan gondolta.

Közeledett a kitűzött tárgyalás, s kezdett élesedni a helyzet. Ugyanis a birtokba lépésünk időpontja korábbra esett, mint a kitűzött tárgyalás, s az olasz mindent bevetett, hogy ne tudja művelni senki a földet. Terepjárós őrszemeket állított az egykori földjeire, ha esetleg egy kósza traktor netán arra tévedne, s arra vetemedne, hogy szántani kezdje bármelyik régi földjét is.

Így is birtokba léptünk, bejelentkeztünk a földhivatalnál, érvénybe lépett a szerződésünk. De a második kerületi bíróság, mégis úgy döntött, hogy az olasznak adja a birtokba lépési jogunkat, a tárgyalás ítélethozataláig. Hiába írt neki az NFA, hivatkozva jogszabály sértő magatartására, füle botját sem mozgatta. Mert egy kerületi bírónő tejhatalmúnak érzi magát, hiába bármiféle törvény, ő megteheti, hogy birtokon tartson mást, ha éppen olyan kedve van.

Elérkezett a tárgyalás napja. Az olasz újabb papírokat nyújtott be, a tárgyalást elnapolták. A következő időpontnál újra játszották ezt, újra sikerült elnapoltatniuk, sőt az Alkotmánybírósághoz is akartak fordulni. Ez azonban nem jött össze nekik, s a bírónő december 18-ra döntést ígért elsőfokon. Döntött is. Megtetszhetett neki az olasz és Lajos, mert indoklás nélkül nekik adott igazat. Győzött az olasz. Egyenlőre.
Úgyhogy most itt tartunk. A történtek függvényében, utólag belegondolva, várható volt, hiszen birtokon hagyta, még ha nem is volt joga hozzá, s a Magyar Államot képviselő szerv levelére nem csinált semmit, nem vonta vissza. Egyszerűen nem érdekelte. Vagy üldözték álmában a síró tehenek, ki tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése