Másodfok nyert, de kúria előtt az ügy

Végre nyertünk, másodfokon december elején. Egy évig nem használhattuk a földet, ahogy az olasz sem, de ő mégis bevetette, lezárta az utakat, garázdálkodott tovább más földjén. S mikor már végre örülni kezdtünk volna, kiderült, hogy a kúria elé kerül az ügy, mert ő juszt sem adja fel. Időközben el is adja állam bácsi mindet, a kis darabokat meg is vennénk, de mi van, ha a kúria visszadobja elsőfokra, vagy másképp dönt? Hogy telepítsünk gyümölcsöst így, mert az is szerepel a vállalásaink között? A fiatal gazda pályázat miatt is kellene a gyümölcsöst telepítenünk idén, de így egyáltalán hogy? 

Birtokon az olasz meg a bíróság?

Eljött az ősz, de előtte még jött egy nő, aki az előző bérlő sirámaival érkezett. Azt állította ugyanis, hogy miattunk tönkremegy a hatvan fős tehenészet, s többezer tehenet le kell vágni, meg a hígtrágyát sem tudják hova tenni, mert ez a szerencsétlen -nem is magyar, hanem olasz - tulajdonos, elvesztette a kilencszáz hektárjának két harmadát, s milyen jó lenne, ha meg tudnánk ezt vele beszélni, mert ez egy olyan rendes család.

Annyit már tudtunk róla, hogy az összes, környéken található állami földet ő bérli, lezár hátsó föld utakat, késsel fenyegetőzik az önkormányzaton, de szerencsére még nem volt dolgunk vele. Mostanáig.

Földhivatali sokk

Végre eljutottunk a földhivatalba, mert már nem oda tartozunk ahova eddig, hanem egy másikba, ami jóval messzebb van. Így nem sok kedvem volt elautózni babát várva még oda is, de rászántuk magunkat nagy nehezen.

Több órás várakozásra számítottam, mert csak hétfőnként van ügyfélszolgálat, de egész gyorsan sorra kerültünk. Kiderült, hogy a fehér foltos kérdéseimre, külön ablak "áll rendelkezésemre", ahol a hölgy nagyon készségesen felvilágosított, hogy melyik terület kié, alig győztem jegyzetelni. Érdekes mód jó néhány terület a közvetlenül mellettünk lakó alsó szomszédunké, egy idősebb házaspáré. Legyen bár földünk, vagy csak házunk kerttel, mi akkor is szomszédok maradunk:)

Aztán rátértünk a lényegre: leadtam a szerződést, egy újabb ablaknál, s azt hittem mehetünk is a dolgunkra, amikor kiderült, hogy mivel ez sok darabból áll, mindet külön papírra kell rávezetni, bejelenteni egy bizonyos nyilatkozaton. Szerencsére volt amire kettőt is ráírhattam a tizenvalahány darabból.

Aztán valahogy az őstermelői igazolványomra kérdezett rá, hogy volt-e már bevételem, mert ha igen, akkor ezt pontosan ellenőrzik. Mondtam hogy még nem volt, erre nagyon furcsán kezdett nézni a hölgy, majd közölte, hogy rögtön visszajön. Vissza is jött, egy másik úriemberrel, s arról kezdett beszélni, hogy akkor nekünk nem is jár ez a föld, ezt ki kell vizsgálniuk, meg nekem nincs is szakirányú végzettségem, mivel még van egy köröm júniusban a kertész államvizsgán. (Mert miért is engedtek volna át egyből? De ez egy másik történet.) De mondom, igazoltuk, hogy abszolvált vagyok, s nem is kaptam külön pontot, mint kertészmérnök. Szerencsére a férjem észnél volt, mert én már azon gondolkodtam, hogy helyből megszülök, ha ilyenekkel sokkolnak, s mondta nekik, hogy mi pályakezdők vagyunk!, ez van leírva a pályázatban is, és a szerződésben is ez  áll, így lenyugodtak a kedélyek, s minden visszatért természetes medrébe, mehettünk töltögetni a jó sok papírt.

Másnap a szervezetem reagált is a sokkra: néhány jóslófájással jelezte, hogy jobb ha nem gondolkodom ilyesmiken, mert már a megfogalmazott sokkoló gondolatnak is hatalma van.

Azért még aznap meglátogattuk a falugazdát is, aki nagyon lelkesen segített sokasodó kérdéseinkben. Mert pl van két szőlő is a területen. Hivatalosan szőlő. De gyakorlatilag sima szántóföld. Az egyik a szomszédé, másik az államé. Egyik sincs fél hektár. A páromat pedig a birka kérdés foglalkoztatja erősen, s ehhez kaptunk instrukciókat. Meg kell keresnünk ugyanis az instruktort. Mintha egy valóságszagú virtuális játékba csöppentünk volna. Mindenesetre a google a barátom, s az instruktor szóra a Magyar Juh és Kecsketenyésztők Szövetségének honlapjára találtam rögtön az elején.

Én kertész, ő erdész, nincs még birka tartással kapcsolatos tapasztalatunk. De egyszer el kell kezdeni. Úgyhogy lesz egy körünk az instruktorral is. De előbb körülnézünk néhány menhelyen is, mert ott is vannak juhok, bár lehet az mellékvágány. De azért ennek is utána nézünk.

A kezdetek

Tehát pályáztunk. És októberben már minden bajunk volt, mert csúszott az értesítés, de egyik nap végül a szomszédtól megtudtam a nagy hírt. Ugyanis keresett a polgármester, csak nem voltam épp itthon. Először le sem esett, hogy mit akar tőlem a polgi, de Mara szomszéd felvilágosított: - pályáztatok valami földre, nem? 

- Ja, tényleg, igen, most hogy mondod, ezek szerint nyertem?-kérdeztem vissza. És igen, nyertem. Ezért jött a polgármester. Nagy bulit is ígértek, ünnepélyes átadást, de ez valahogy nem történt meg azóta sem, csak felesleges idegeskedést okozott, hogy nem tudok emiatt elmenni államvizsgázni. Mindenesetre az NFA jogi képviselete felhívott néhány héttel később, s azóta alá is írtuk a szerződést. Jövő októbertől átvehetjük hivatalosan is a földet. Addig még az előző bérlőé.

Kérdezgettem őket, holmi szaktanácsadásról, aláíráskor, hiszen nem mindennap kezd 30 hektár művelésébe az ember lánya, úgy hogy csomó szabályt be kell tartania, s beszámolnia, minden évben, hogy mit teljesített a vállaltakból, de kb mintha UFO lennék, úgy válaszolgattak.

Mert pl az egyik területünkön vannak fehér foltok a pályázati anyag térképén, meg bár egybefüggő darabnak látszik, mégis vannak helyrajzi szám "töredékek" benne, pár száz négyzetméterek, létező tulajdonosokkal, az ügyfélkapu alapján, amiről halvány lila felvilágosítást sem adtak, hiába kérdeztem, hogy hogy is van ez. Annyit mondtak csak, hogy adjam le a földhivatalnál egy hónapon belül a szerződés egy példányát. De hogy ott tudnak-e válaszolni ezek szerint fogas kérdéseimre, az már egy következő blogbejegyzés témája lesz.